i-re a pont

A sport, életem állandó szereplője. Hol intenzívebben, hol csak a háttérben megbújva. Szüleim különböző sportfoglalkozásokra írattak gyerekkoromban, olimpikon azonban egyik sportágban sem lettem. Mégis jelenlegi életmódomat alapozták meg vele.

Atléta lettem. Futottam, ugrottam, gyalogoltam, klub tag lettem, versenyeztem, majd abba hagytam. A klub megszűnt, a csapat szétszéledt, a sport ritkán űzött hobbivá vált. Majd jött egy kis kitérő után a sugallat és a pályamódosítás, végül testnevelő tanár lettem.

A diploma a polcra, a tanultak a fejbe, a sport a szívembe került. Ma a SPORT a futás. A lábamra egy cipő került, életem futócipője és nem tudom levenni. Visz magával, utat mutat, mind a mozgás alatt, mind az életben. És így került fel az i-re a pont.

2013. március 3, a dátum, ami jelenleg diktálja az ütemet. Gréti ezen a napon is felveszi a „nyúlcipőt” és tervei szerint lefutja a félmaratont. Mindig is izgatott a dolog, évről évre láttam a lelkes futókat a Pécs-Harkány táv lefutásának eltökélt szándékával, hiszen a házunk előtt futottak a sportemberek. Úgy érzem eljött az idő és integetek Anyunak és Apunak egyet az útról, a tömegből, már résztvevőként.

Blogom indulásában ez a kihívás nagy szerepet játszik. Életem főszereplője jelenleg a félmaraton, azonban a futás és az egészséges életmód iránti elkötelezettségem mindig fontos szereplője lesz történetemnek. Szóval kis webnaplóm március 3-án nem áll le, fut tovább, kiegészülve másik szerelmemmel, a desszertekkel.  Mert nem csak futni, de sütni és finomat enni jó!

Az oldalt elsősorban fő inspirálóimnak ajánlom a húgomnak és a barátnőimnek, Eszternek és Titinek, valamint Anyunak, Apunak és nővéremnek. Külön köszönet Horváth Dorkának. 
http://horvathdorka.blogspot.hu/